Összefoglalás

A kézileg működtetett modern fatüzeléses háztartási kályhák és kazánok 5-50 kW közötti kapacitással rendelkeznek. Két fő csoportra oszthatóak: különálló fatüzeléses kályhák, amelyek helyi fűtést biztosítanak, illetve központi fűtéses kazánok, amelyek a központi fűtésre és a melegvízellátó-rendszerre kapcsolódnak. Ezen kályhák esetében a fát még mindig kézzel kell adagolni. A nyitott tűzhelyekkel ellentétben a kályhák zárt égéstérrel rendelkező különálló egyéni tűzhelyek, melyek égéstere lehetővé teszi az égési levegő szabályozását.

Az egyik népszerű speciális formájuk az üvegajtóval rendelkező kéményes kályha, amely működése közben a felhasználó látja a tüzet. A hőtárolós kályhák nagy hőtároló kapacitással rendelkeznek. Ez a tárolóképesség okozza, hogy a kályha az égés megszűnése után még hosszú ideig hőt sugároz ki magából. A központi fűtéses kazánokba modern fatüzeléses égőkamrákat építenek be. A kivitelezésnek köszönhetően hosszú fatörzsek égetése válik lehetővé. Az akár 7 órás újratöltés nélküli működés és a begyújtást követő hosszú egyenletes működési mód következtében kitűnő füstgáz minőség és magas égési hatásfok (akár 90%) érhető el. A kisméretű egységekben leggyakrabban használt hagyományos fűtőanyag a 30, 50 vagy 100 cm hosszúságú, 15-25% nedvességtartalmú farönk. A rönkfa égőkamrák esetében kétféle égési elv lehetséges: a felső égés (függőleges légáramlatú égés), illetve az alsó égés (lefelé irányuló légáramlatú égés).

Mindkét esetben lehetséges lépcsőzetes füstgázégést megvalósítani. Ennek az égési módnak a hatására lassabb a füstölés és alacsonyabbak a kibocsátások az új fadarabok behelyezése után. A legújabb technológiák lehetővé teszik, hogy az égés sokkal hatékonyabb és tisztább legyen, mint korábban bármikor. A lambdaszondának és a vezérlésnek köszönhetően elegendő oxigén áll rendelkezésre a fa tökéletes égéséhez, és sokkal kevesebb légszennyezőanyag – mint például szén-monoxid (CO), vagy szénhidrogén – keletkezik. A faelgázosító kazánok térben elválasztják egymástól a könnyen illékony részecskék felszabadulását (gázfejlődés) és ezeknek a gázoknak a hővé történő átalakítását (égés). A termelt hő leghatékonyabb felhasználása érdekében a fatüzeléses kazánok melegvíztárolóval vannak ellátva, amely úgy és akkor engedi ki a hőt a fűtő rendszerbe, ahogyan és amikor szükség van rá. Az ilyen központi fűtéses rendszerek működéséhez szükség van egy akkora kapacitású hőtárolóra – egy víztároló tartályra –, amely képes az egyszeri fabetáplálás energiáját tárolni. A begyújtások, a hőveszteségek és a részleges terheléssel történő működés következtében a tüzelőanyag fűtőértéke alapján mért éves hőhatékonyság 65-75% között mozog.

Teljes dokumentum