Összefoglalás

Az erdőgazdálkodás olyan gazdasági tevékenységeket foglal magában, amelyek következtében a dugványok fejlődnek, javul a fák állapota, valamint nő a biodiverzitás.

A dugványok fejlődésének elősegítése azt a célt szolgálja, hogy jobb minőségű faanyagot lehessen előállítani, növekedjen a fák ellenállóképessége a biotikus, abiotikus és emberi behatásokkal szemben, illetve hogy szabályozzuk a fajösszetételt és a lombkorona záródását.

A dugványok fejlődésének elősegítése korai és kései tisztításra, illetve korai és kései ritkításra osztható.

A művelési tevékenységek közül a korai és kései tisztítást a telepítés és az erdő fiatal korának időszakában végzik. Céljuk az állomány művelésminőségének javítása, ahol a művelési szempontoknak van elsődleges prioritása. A korai tisztítást az állomány fejlődésének korai szakaszában végzik (egészen a fák 15 éves korának eléréséig). Ezzel szemben a kései tisztítás olyan művelési tevékenységek sorozatából áll, amelyeket a fiatal erdőben (11-20 éves fák, maximum 30 éves fák) végeznek addig, amíg a fák természetes elhalása el nem kezdődik. Ezek a beavatkozások a jó művelési minőségű fák fejlődéséhez szükséges feltételek javítására irányulnak.

A tisztítás után a ritkítás következik. A ritkítás célja, hogy a felesleges fákat fokozatosan eltávolítsa főképp azért, mert azoknak egyre több helyre van szükségük. Ezzel a módszerrel egyben a megmaradó fák növekedési és fejlődési feltételei is javulnak. A ritkítás hatására az állománytérfogat növekedése javul a fák koronájának erősebb növekedése, ezáltal pedig a törzsátmérő növekedése miatt. A ritkítás továbbá javítja az állomány technikai és egészségi állapotát is azáltal, hogy a gazdaságilag értéktelen hibás és beteg fákat eltávolítják.

A korai ritkítást (az állomány 31-40 éves kora között) akkor alkalmazzák, amikor a fák magassági növekedése nagyon gyors. Ezekben az állományokban a fák koronái hajlamosak oldalirányba növekedni, ezáltal pedig a hézagokat eltömni a dugványok korábbi fejlődését követően. Ebben az időszakban a korai ritkítást nem szabad túl intenzíven végezni, mert akadályozhatja a természetes elhalás folyamatát. A korai ritkítást általában 3-5 évente ismétlik meg.

A kései ritkítást olyan középkorú és érett állományokban végzik, amelyekben a lombkorona nem erősen zárt. Iránymutatásként azt mondhatjuk, hogy a kései ritkítást 30-50 éves állományokban végzik, de az időpont függ az élőhely minőségétől, a fajösszetételtől, illetve a telepítés módjától is. A kései ritkítást körülbelül 5-10 évente szokták megismételni. Ezeknek a vágásoknak az intenzitása sok tényezőtől függ, mint például az állomány kitermelési életkora, a fajösszetétel, illetve a fák higiéniai és egészségi állapota. A fő cél itt az, hogy a fákat felkészítsék a természetes szaporodásra.

Teljes dokumentum