Összefoglalás

A termesztett napraforgó egy Amerikában oshonos növény, amelyet a 16. század közepe elott hurcoltak be Spanyolországba Közép-Amerikából. Az indiánok élelmiszerként és hajolaj kinyerése céljából termesztették. A tulajdonságaikban javított fajtáit Európában hozták létre 1600 elott.

Az utóbbi években a napraforgó termoterülete folyamatosan növekszik szerte a világon. Ez foleg annak köszönheto, hogy kinemesítették azokat a törpenövésu magas hozamú hibrideket, amelyek termesztése könnyen gépesítheto. A másik ok pedig az, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavak emberi táplálkozásban játszott szerepe egyre inkább elotérbe került. A napraforgó a fészkesvirágúak (Compositae) családjának Helianthus nemzetségébe tartozik. Az ebbe a növénycsaládba tartozó növények virágzata olyan fejekbol áll, amelyekben az egymás mellé tömörülo termékeny virágokat körülveszik a nyelves virágok (azaz a steril virágokból álló párta).

A Helianthus nemzetség 67 egyéves és évelo fajt foglal magába. A termesztett napraforgó egyéves növény, tudományos neve: Helianthus annuus. Egyenesen álló, elágazásoktól mentes, érdes egyéves növény, amely könnyen felismerheto nagyméretu aranysárga fejérol, melynek magjait gyakran fogyasztják, és széles körben használják olajkinyerésre.

Dél-Európa országaiban összesen mintegy 2,66 millió hektár napraforgót termesztenek évente. Az éves napraforgómag-termelés eléri a 3,92 millió tonnát átlagosan 1473 kg/hektár termésátlaggal számolva. Habár jelentos különbségek vannak az egyes dél-európai országok termésátlagai között. Ez a talajtípusokkal, de foként az országonként eltéro éghajlati adottságokkal, illetve az öntözés lehetoségével függ össze. Átlagosan 50%-os olajtartalommal számolva az olajtermelés 280 kg/ha-tól (Portugália) egészen 1349 kg/ha-ig (Olaszország) terjed, amely átlagosan 738 kg/ha olajhozamot jelent.

Teljes dokumentum